Mindenekelőtt köszönjük a’Elnök úrnak a szíves vendéglátást. A közgyűlés utóhatása még napokig érezhető volt, amelyben nem kis szerepet játszott a ráncos kis naga, amit vasárnap reggel lenyúltam. Termesztőjének is áldott legyen a neve.
Most pedig térjünk rá a’italok témájára. Hogy már az elején megkészültem, amikor a’Elnök a félig üres Caipirinhás poharamat “glu-glu-glu-glu” hangok kíséretében rummal telítette. De ezután az absztinencia útjára léptem, így volt alkalmam megfigyelni a vörös kannás népszerűségét és fogyását. Több mint 3 normál-palacknyi csorgott le belőle.
Hogy az utókor is megtudja, hogy mit akar igazából rendelni, íme:
az a naga lehet pont nálam termett…:)
na jó, de mitől ioncserélt, vagy hogy?
Nem tudom, nem én vagyok a borász. Én csak iszom.
Kösz a nagát.